Emese és Pisti is meglátogattak a kikötő szülinapján :)

Legjobbkor nem is érkezhettek volna, mert szerintem ez a legnagyobb esemény a városban. Az biztos, hogy a hamburgi a legnagyobb kikötői szülinap a világon. Hát sajnos az idő nem volt szép, de legalább az eső nem esett. Nekem nagyon tetszett az egész, elég sokat kint császkáltam a három nap alatt. Sok hajó fedélzetére fel lehetett menni és megnézni őket. Volt itt vitorlás, tengeralattjáró, hadi hajó, olyan, amin világítótorony is volt és még sok már fajta aminek a nevét nem ismerem... Ez a sok hajó csak erre az eseményre érkezett és szép sorban fel is vonultak az Elbán. Ez a nyitó- és záró eseménye a három napos rendezvénynek. De "keringőztek" is a hajók a folyón és persze a tűzijáték itt is kimaradhatatlan esemény. Rengeteg koncert is volt különböző helyszíneken. Amúgy az egésznek egy kicsit majális hangulata volt, sok laci konyhával és persze mindenhol lehetett sört venni. Bár én azért a hidegben azt nem szívesen ittam volna.
Nekem nagyon tetszett az egész még a rossz idő ellenére is és remélem lesz még lehetőségem egyszer visszajönni.

Jó volt, hogy Emese és Pisti pont ekkor voltak itt. De nem csak a kikötőben lógtunk ám, így velük is még jobban megismerhettem a várost. Hajókáztunk az Alsteren, felmentünk a Szent Miklós-templom harangtornyába és megkerestük a Chilehaus-t. Sokat ettünk, kávéztunk :) és sétáltunk... Töltöttem fel néhány képet és inkább beszéljenek azok... :)

Anyával :)

Néhány napra (pontosan négy) Anya eljött meglátogatni. Nagyon jó volt újra látni őt és vele lenni. Mind a ketten élveztük ezt a rövid itt tartózkodást és igyekeztünk minél jobban eltölteni az időnket. Próbáltam minél többet megmutatni neki a városból, hogy a város nevezetességeit megismerje. Volt olyan nap amikor este már nekem is úgy sajgott a lábam. Megnéztük a kikötőtőt nappal és éjszaka is, mellette van az un. Hafencity, ami egy nagyon modern része a városnak. Hajóztunk is és voltunk a homokos parton is. Megnéztük a belvárost és sétáltunk az Alster körül. Igazán szerencsések voltunk, mert a hétfő kivételével gyönyörű és meleg időnk volt.
Két dolgot említek meg egy kicsit hosszabban. Hamburg egyik nevezetessége a Halpiac, ami csak vasárnap reggelente van nyitva. Ha zárás előtt sétál arra az ember akkor nagyon vicces tud lenni. A kofák kiabálnak, hogy az ő portékáikat vedd meg. Rengeteg gyümölcs és zöldség közül lehet választani, de azért mást is lehet ott venni. A Halpiac a szórakozó negyedhez (Repeerbahn) nagyon közel található a kikötőben. Buli után még hajnalban nagyon sok fiatal megy el a piacra kijózanodni. Van egy két táncos hely is, akik még elég erőt éreznek magukban még táncolhatnak is. De a legtöbben azért mennek, hogy másnaposság ellen megegyenek egy finom halas szendvicset.
Később már azok látogatnak el a piacra, akik bevásárolni szeretnének. Egy különleges ajánlata a kofáknak, hogy 10€-ért gyümölcsökkel megpakolt nagy kosarat tudsz venni, amiben miden földi jó van.(eper, banán, alma, szilva, szőlő, narancs, ananász, mangó) És mind igazán finom is volt. Otthon pedig kitaláltuk, hogy amiért nagyon sok gyümölcsünk lett hirtelen és nem akartuk, hogy tönkre menjenek lekvárt főztünk belőle. Készítettünk eper lekvárt és szilva, ananász lekvárt. És elmondhatom, hogy nagyon finomra sikerültek.
Számomra a másik legjobb nap az volt, amikor Anya kijött Bergedorfba, oda ahol tanulok és megmutathattam neki a sulit és a környéket. Ettünk együtt a menzán, utána pedig sétáltunk egy kicsit a városkában. Hangulatos kis utcácskák, régi paraszt házikók találhatók itt. Ebben a város negyedben áll Hamburg egyetlen kastélya is, amit én inkább csak egy kis kastélynak neveznék, de amúgy igazán szép. Itt is vannak szélmalmok úgy, mint Hollandiában és egyet a három közül meg is akartunk nézni. De pont a legközelebbit felújítják :( és a lapátjai nélkül már nem volt olyan érdekes látvány.

Annyi kényeztetést kaptam Anyától, amit köszönök szépen Neki. A négy nap szinte minden percét együtt töltöttük és jó volt újra vele lenni. Örülök, hogy újra láthattam őt. Viszont szerda reggel nagyon nehéz volt kikísérni Őt a reptérre.

Egy kis összefoglaló

Megpróbálom röviden összefoglalni mi is történt velem itt Hamburgban az utolsó bejegyzésem óta.
Hát a suliban a tantárgy problémám még nem oldódott meg. Valószínű, hogy mégis inkább a Consumer Behaviour-t fogom választani az Eating Behaviour helyett. A professzor nagyon aranyos, ő az aki az egész Erasmus programot ebben az iskolában életre hívta. Teljesíteni sem se lesz nehéz ezt a tárgyat. Általunk választott négy óráról kell naplót írunk, aminek min. két-három oldalasnak kell lennie. És még azt is vállalta a prof, hogy írjunk meg egyet és küldjük el neki. Megnézni és mond róla véleményt, hogy így tetszik-e neki, vagy valamit máshogy képzel el. És utána megírhatjuk a négy anyagot amire már megkapjuk a jegyet. Nekem ez nagyon szimpatikus. Így nem nagyon lehet elrontani a dolgot.

A hotelban dolgozom folyamatosan, általában hetente kétszer. Eléggé fárasztó, folyamatosan talpon vagyunk, vagy az ágyat húzzuk vagy a fürdőt takarítjuk. Minden alkalommal 20 szobát kapunk, amit ki kell takarítanunk. És nagyon sokat várnak el tőlünk. A norma szerint egy óra alatt négy szobát kellene kitakarítanunk, ami teljesíthetetlen. Olyan nagy tisztaságot várnak el egy két csillagos szállodához képest. Szóval mindig túlórázunk, amit persze nem fizetnek majd ki. Azért még így is jól fizetnek. Kell a pénz a következő utazáshoz.;-)


A hétvégéről...
Péntek este a DOM-ban voltunk, amit én úgy írnék le egy szóval, hogy majális. Itt Hamburgban van egy fix helye, ahol évente ötször egy hónapon át nyitva van. Április 18-án vasárnap volt nyitva utoljára. Elég sok minden volt, amikre fel lehetett ülni és plüss állatot is lehetett nyerni dögivel. Rengeteg étel árus volt, annyiféle édesség volt, hogy nem tudtunk választani melyiket kóstoljuk meg. Nálam végül a fehércsokiba mártott eper és banán nyert és hát isteni volt.:-)
A török lányokkal mentünk ki és azért pénteken, mert olyankor tűzijáték is volt. De olyan hideg volt, hogy végül nem vártuk meg és inkább haza jöttünk. Mindannyian szétfagytunk. Mondanom se kell, hogy mind megfáztunk másnapra.
Én két dolgot próbáltam ki, de semmi veszélyeset. Tudjátok milyen félős vagyok. A lányok sokkal bátrabbak voltak. Felültek az olimpia húllámvasútra, ami ötször fordul át egy menet alatt és egy másik borzasztó valamire. Még nézni is rossz volt.
Én egy egyszerű hullámvasútra ültem fel és villany autóztam a török lányokkal.:)

Na és még egy pár szót Lüneburgról. Ott vasárnap jártunk és gyönyörű volt. Ez a iciri-piciri város, hietetlenül szép volt. Sétáltunk az utcákban, piknikeztünk egy tóparton és ittunk egy kávét egy szép kis kávézóban. Az idő is nagyon kegyes volt hozzánk. Hétágra sütött a nap, szép meleg idő volt. A piknikezés alatt mindenkinek sikerült leégnie. Vicces volt, hogy egy csapat rákvörös ember megy haza.:)

Tettem fel képeket facebookra, nézzétek meg!

Berlin 04. 09. - 04. 11.

Az első olyan bejegyzésem amióta itt vagyok, amikor nem valami új és jó élményről számolok be nektek.:( Még nekem is fura, hogy mennyire nem tetszett Berlin. Pedig általában minden új helyet szeretni szoktam. A következő tíz évben viszont tuti nem szeretnék oda visszamenni.

Mint minden újjáépített város, Berlin se szép. Sok a panel- és kockaház, az utcák nagyon szabályosak és ugyanúgy néznek ki. És rengeteg romos, kihalt épületet is láttunk. Egyedül a belvárosa szép, ahol a sok látnivaló található.
Nagyon sok fura ember él ebben a városban. Sok punk, rengeteg kéregető. Itt éreztem először Németországban félelmet a metrón. Az egyik lányt még atrocitás is ért a metrón.
Ráadásul nagyon hideg volt és mindig fújt a szél. Szombaton meg még jól el is kapott minket az eső a városnéző túra alatt. Egy hotdogos sátra alatt húztuk meg magunkat. És ha még ez nem lenne elég, az idegenvezetőnk is nagyon rossz volt. Halkan beszélt, ír akcentussal, gyorsan...szinte semmit nem értettem abból, amit mondott. De amúgy is unalmas volt.

Azt a pár dolgot ami tetszett azért megosztom veletek.
Mind a két este koktéloztunk egy elég olcsó helyen.:)
Szombat délután volt amikor először jól éreztem magam a városban. A zápor után egy kicsit kisütött a nap és mi épp a Reichstag előtti téren voltunk. Ez a hatalmas zöld tér és a közelében lévő még nagyobb pályaudvar lenyűgöző volt számomra. Hatalmas méretek.

Hát ennyit tudok Berlinről írni.

Húsvét Hamburgban

Nem kell attól félnetek, hogy júniusban kókadtan megyek haza. A Dani gondoskodott arról, hogy idén se hervadjon el egyikünk se.
A görög sráccal már hétfőn hajnalban meg akartak locsolni minket. De akkor még nem jártak sikerrel (köszönhetően a női megérzésüknek) egyikünk se nyitott nekik ajtót. Kivétel az Adri, mert őt mi szobatársat már akkor meglocsolták. Zsófi és Nóra délután kaptak egy-egy pohár vizet. Én pedig miután visszaértem a munkából, a konyhában állva kaptam egy fazék vizet. A lányok locsolásáról még video is készült. A Nóra festett piros tojást, úgy hogy a fiúk a locsolásért cserébe kaptak ajándékot.
Volt közös húsvéti vacsoránk vasárnap este. Mondjuk nem ez volt életünk húsvéti kajálása, de azért jó volt. Történt egy két hiba a készítéskor, de azért éhen nem maradtunk.
És német szokás szerint is megünnepeltük a húsvétot. Németországban a városokban minden évben nagyszombaton hatalmas tüzet gyújtanak. Egy részről a tűz a feltámadt Jézust és az örök életet szimbolizálja, másrészt pedig a telet űzik el véglegesen. Hamburgban több helyen is tartottak tűz gyújtást. Mi végül a kikötőbe mentünk egy homokos partszakaszra. Egy hatalmas kupacot építettek, aminek a tetején a mikulás állt a szánkójával. Ezt gyújtották meg naplemente után. Hatalmas tűz volt.
Szerencsére szép időnk volt és még hajóztunk is. Szuper esténk volt.
Töltöttem fel képet csak, hogy el tudjátok képzelni.:-)

ÁLDOTT ÉS BÉKÉS HÚSVÉTI ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!

Első hét

Hát túl vagyok az első heten a suliban. Már nagyon vártam, hogy kezdődjön a tanítás, hogy egy kis rutint kapjon az életem. Otthon annyira hozzá voltam szokva, hogy mindig van mit csinálnom suli vagy munka. Soha nem unatkoztam, mert mindig volt épp valami. Itt pedig lassan már kezdett unalmas lenni. De most minden újra szuper. Pörög az élet.

Az érzéseim a sulival, órákkal kapcsolatban vegyesek. Voltak nagyon jó óráim, jó tanárokkal és voltak rosszak is. A koncepcióm az volt, hogy a héten minél több órát meglátogassak, hogy lássam mi tetszik és mi nem és, hogy lássam a követelményrendszert is, hogy utána majd könnyebb legyen dönteni, melyik tárgyakat is hallgassam. Ezzel most csak káoszt okoztam magamnak, mert most a négy tárgy helyett, amit majd teljesítenem kell csak 3 tárgyam van. És fogalmam sincs mi legyen a negyedik. Végül is két választási lehetőségem van vagy Marketing Research-re vagy Food Marketing-re fogok bejárni. De annyira egyikhez sincs kedvem, mert még mindig nem szeretem a marketinget. Nem tudom, hogy miért kísért még itt is.
Remélem most a héten minden tisztázódni fog.

Inkább nézzük, hogy milyen tárgyak közül választhatok. Hétfőn az első órám az Eating Behaviour volt. Ezt az órát nagyon vártam, mert engem ez a téma alapból nagyon érdekel. A tanárral találkoztunk már az orientációs napon és már akkor nagyon szimpatikus volt. Az óra nagyon tetszett, itt csak hallgatnunk kell, szerencsére semmi interaktivitásra nincs szükség. Nagyon sokat felvették ezt a tárgyat, sok német diák is. Ezért nincs is lehetőség nagyon erre. A másik órám a Marketing Research lett volna, de az elmaradt, mert a tanár beteg lett.
Kedden volt a German Food and Culture. Ezt a tárgyat vártam a legjobban, mert ódákat zengtek róla, hogy milyen szuper. Itt amúgy főzni fogunk :) meg prezentálnunk kell majd csoportban. Hát a tanár és az angolja... nem volt könnyű átvészelni az órát. Eltelt három óra úgy, hogy alig egyeztünk meg abban mit is kell majd csinálnunk a szemeszter folyamán. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy leadom a tárgyat. De abban bízom, hogy amikor már a konyhában leszünk minden könnyebb lesz. Hogy a konyha a tanár terepe és ott majd összeszedettebb lesz. Amúgy szegény elsőre még elég ijesztőnek is tűnik.
Szerdán nem volt órám és nem is lesz.:-)
Csütörtökön kíváncsiságból bementem két órára. Az órarndem szerint ekkor se lenne órám, de én kíváncsi voltam két tantárgyra. Az egyik a Public Nutrition Health. Az Eating Behaviour-os tanár tartja ezt a tárgyat is. Ez is érdekes óra volt. Csak már itt jobban kell tudni a szakszavakat angolul mint pl, a betegségek neveit. Itt a létszám is sokkal kisebb volt és az óra inkább már interaktívabb. Szóval ez egy kicsit nehezebb lesz szerintem. Utána pedig Projekt Management-en voltam. Kíváncsi voltam, hogy mit is jelent ez tulajdonképpen, mert otthon még nem tanultam ilyet. Hát az első órán hidat kellett építenünk. Szóval, hogy miről is fog szólni a tantárgy azt nem nagyon tudtam meg. És még a hidunk sem sikerült valami jól. Szegénynek minden baja volt: nem volt elég hosszú, stabil és még nagyon csúnya is lett. De a többi csoportban voltak nagyon jó ötletek. Ezután az óra után úgy döntöttem, hogy ezt a tárgyat nem igazán akarom.
A péntek reggeli óránk majd csak április végén fog kezdődni, ez a Working in Multicultural Groups. Mivel nem volt óránk elmentünk a lányokkal az önkormányzatba ügyet intézni, hogy dolgozhassunk. Az Adrinak és nekem kétszer kellett visszamennünk, ezért nem értünk be a második óránkra. Ez a Food Marketing. A Zsófi ott volt és neki nagyon nem tetszett a felénél végül ott is hagyta, mi meg nem mentünk be a második felére ezek után. Szóval most nem tudom, hogy milyen is ez a tantárgy.
A tanórákat itt duplázzák. Egy tantárgy összesen három órás. Egy blokk másfél óra és utána van fél óra szünet és utána megint egy másfél órás blokk következik. Nagyon durva. Nem értem miért ilyen hosszúak itt a tanórák, mert amúgy mi is tizenhárom hetet járunk suliba. Itt a tanítás viszont 8.30-kor kezdődik, ami szerintem nagyon barátságos. De nem nekünk, mert nekünk általában később kezdődnek az óráink.

A legjobb hír a héten, hogy van munkánk. Az Adrinak köszönhetjük. Innen is nagyon köszönöm neki. Egy csomó hotelt felkeresett személyesen itt a környéken, hogy megkérdezze, hogy keresnek-e takarítót. Egyik hotelben találkozott egy nővel, akinek takarító cége van és most áprilistól kezdenek egy Ibis Hotelban és oda keres munkaerőt. Végül az Adri megkérdezte, hogy mi is mehetünk-e és igen. Szombaton aláírtuk a szerződést.:)
Nagyon aranyos volt a nő. Teljesen úgy éreztem, hogy mint egy tyúkanyó gondoskodott rólunk. Ezt a munkát pedig azért kaptuk meg (szerintem), mert a volt férje a nőnek magyar volt. Szóval már megint milyen kicsi a világ.

És még egy dolog....Mindenkinek nagyon köszönöm a leveleket, sms-t, hogy felköszöntöttetek és gondoltatok rám. Nagyon jól esett, ilyen szuper szülinapom még sose volt. A lányok sütöttek nekem sütit, meggyes mákosat. Isteni volt, be is nyomtuk majdnem az egészet. És kaptam még Oreo-s kekszet is (Zsuzsa emlékszel???), ami még Amerikából nagy kedvencem.:)
KÖSZÖNÖM SZÉPEN MÉGEGYSZER!!!!
MINDENKINEK NAGYON SZÉP HETET KÍVÁNOK!